< 2022.05 >
H K Sz Cs P Sz V
            1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31          
2022.06.02. 15:00

Fiatal urbanisták konferenciája – Kőbánya fejlesztési lehetőségei

2021-2022 egyetemi tanév során a Budapesti Corvinus Egyetem, illetve a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem hallgatói oktatóik irányítása mellett a 2021-ben Hild János-díjjal kitüntetett Kőbányán végezték terepgyakorlataikat, kutatásaikat. Kutatásuk eredményeit a hallgatók a Magyar Urbanisztikai Társaság Székházában mutatják be 2022. június 2-án 15:00 órától. Az előadások után kerekasztal beszélgetést szervezünk Kőbánya Önkormányzata, Budapest Főváros, valamint a Budapest Fejlesztési Központ képviselőinek részvételével.
Részletek »
2022.06.09. 16:00

Világörökség és romlásveszély a Terézvárosban

A Magyar Urbanisztikai Társaság Budapesti és Pest megyei Területi Csoportja tisztelettel meghívja Önt Világörökség és romlásveszély a Terézvárosban témájában tartandó beszélgetésre! A beszélgetés résztvevői: Matus István, Terézváros főépítésze, Nagy Gergely, az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság elnöke, valamint Szaló Péter, a Magyar Urbanisztikai Társaság elnökségi tagja.
Részletek »

Búcsú Zábránszkyné Pap Klárától



Szomorú szívvel értesültünk róla, hogy Zábránszkyné Pap Klára, a Magyar Urbanisztikai Társaság Tanácsadó Testületének tagja, korábbi elnökségi tagja, a Társaság közösségi életének aktív résztvevője 2022. március 9-én, hosszú, méltósággal viselt betegség után elhunyt.

következőkben olvashatják Körmendy Imre, a MUT örökös, tiszteletbeli elnökének, valamint Szaló Péter, a MUT elnökségi tagjának megemlékezését. 




 

 

 

 

Pap Klára 1942-ben született Budapesten. Diplomáját a budapesti Műegyetem Építészmérnöki Karán szerezte meg 1965-ben, majd ugyanott 1976-ban városépítési-városgazdasági szakmérnöki oklevelet is szerzett. Először a VÁTI-ban, majd 1969-1982 között a Soproni Tervező Irodában tervezőként, később a soproni Városházán városrendezési csoportvezetőként dolgozott. Ezt követően 9 évig Szentendre város és a volt járás 13 településének főépítésze, a város Műemléki Albizottságának tagja, közben többször megbízással, helyettesítéssel az építésügyi hatóság felelőse, a műszaki osztály vezetője is volt.

1990-től az építésügyért felelős mindenkori minisztériumban (ÉVM, KÖHÉM, KTM, FVM, BM, OLÉH, illetve BM) mint a főépítészek, a főépítészi ügyek „menedzsere” dolgozott osztályvezető főtanácsosként, 2005-ös nyugdíjba vonulásáig. Részt vett a területi/állami főépítészi rendszer 1992-es újjáalakításában, majd annak működtetésében. Az Országos Főépítészi Kollégium (OFK) titkára volt a Kollégium alakulásától 20 éven keresztül. 2009-től a Kollégium Elnökségének tiszteletbeli örökös tagja, utolsó napjaiig aktívan részt vett a MUT és az OFK életében.

Emlékét őrizzük!


Zábránszkyné Pap Klára búcsúztatója az alábbi időpontokban lesz: 

  1. 2022.04.22  13:00 – 17:00 | Szentendre Város Önkormányzatának dísztermében

Szentendre Város Önkormányzatának dísztermében a család, barátok és a szakma együtt búcsúzik Zábránszkyné Pap Klárától. 

A búcsúbeszédeket követően kötetlen beszélgetés keretében a jelenlevők felidézhetik Zábránszkyné Pap Klárához fűződő történeteiket.

  1. 2022.05.16 11:00 – 12:00 | Siófok hajóállomás

Végakaratának megfelelően hamvait a Balatonban helyezik végső nyugalomba. Zábránszkyné Pap Klára urnás ravatala a hajón lesz. A szertartás végén helyezik az urnát a Balatonba. Kérjük pontosan érkezzenek, mert a hajó pontosan 11:00 órakor indul a kikötőből.

Az alábbi hajót keressék a siófoki hajóállomáson: https://bahart.hu/hu/szent-miklos-motoros


Az alábbiakban olvashatják Körmendy Imre Zábránszkyné Pap Klára április 22-i búcsúztatóján elhangzott gondolatait. 

Klárit 1985-ben ismertem meg a Vátiban. Akkortájt az üdülésben és idegenfogalomban érdekelt településeknek ki kellett/lehetett jelölni a különböző idegenfogalmi kategóriájú területeket (kiemelt üdülőkörzetet). Ő, mint Szentendre főépítésze a Vátit kereste meg, s a településtervezési irodán nekem jutott a feladat – valószínűleg azért, mert a Ráduly Piroska, a Korbonits műterem nyugdíjasa készítette korábban a város rendezési terveit. Ősz vége volt, sőt már december, amikor – több egyeztetést követően – személyesen vittem el hozzá egy munkaközi anyagot, dokumentációt. Valami közbejött neki, s nem volt a helyén, de egy lap várt rám az asztalán. Örömét fejezte ki a közös gondolkozás miatt. Nagyon meglepett ez a személyes hangvétel, mert nem ehhez voltam szokva.

1986 februárja környékén ő keresett, s megkérdezte, hogy lenne-e kedvem Szentendrén, a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban dolgozni, mert ott éppen egy főmérnököt keresnek. Belevágtam, s április 1-én meg is kezdtem a munkámat a Skanzenben.

Két évig tartott ez a kaland: két valóban csodás év volt, de a család miatt tovább kellett lépnem; ’88. áprilisa már az ÉVM-ben talált. Nyáron ő is oda, a Dalányi féle főosztályra került. Ettől kezdve a különböző minisztériumokban és országos hatáskörű szervezetekben vállvetve tevékenykedtünk. Sose pontosan egy részlegben, de egymás közelében; rendszeresen voltak közös ügyek, egyeztetések, értekezletek, események, amelyeket együtt éltünk meg.

Az évek során többször kaptam tőle segítséget. Ezek közül említek meg néhányat. 2011 év végén megkeresett előbb ő, majd Osskó Judittal és Meggyesi Tamással, hogy vállaljam el a Savaria Urbanisztikai Nyári Egyetem tanácsának elnökségét. E tanácsban, a nyári egyetemeken mindig sokat dolgozott; nem várt a feladatra, hanem elébe ment a dolgoknak: kezdeményezett, sürgetett, kapcsolatokat épített… Egy évre rá ő volt az egyik, aki kérlelt, bátorított, hogy jelöltessem magam a Magyar Urbanisztikai Társaság elnöki pozíciójára. Hat éven, két cikluson át segített nekem, a második három éves ciklusban együtt az elnökségben, ezekben a nehéz időkben.

Kiemelkedő segítséget nyújtott a MUT 50 éve c. kötet megjelentetésében: embereket keresett, rávett anyaggyűjtésre, részek kidolgozására, a szerkesztésben tüsténkedett, a hibákat javította.

Nem elégedett meg soha félmegoldásokkal. Szóvá tett sok-sok hibát, hiányt, határidőt - nem kímélve magát. Sok ütközetet vállalt, nyíltan kimondta nemtetszését. Perlekedett a jó ügy érdekében. És soha nem tartott haragot, nem állt meg, hanem ment tovább, dolgozott olykor a helyett is, akit korábban megkritizált. Ha sérelem érte, akkor is ment előre; tudott „újrakezdeni”, mintha mi sem történt volna.

Az évek során emberileg is közel kerültünk egymáshoz: tudott mesélni unokáiról, édesanyjáról (nem egy versét megosztotta velünk), büszkén hozta a közös ünnepekre Bula borát, borlikőrjét. Szólt a református gyülekezetről, ahová tartozott, a nyári táborról, ahol segített…

Nagy intenzitással élte az életét, benne volt mindenben: táncban, vidám borozgatásban, nagy beszélgetésekben…).

A Magyar Urbanisztikai Társaságba fiatal építészként lépett be. Ő 1965-ben végzett a Műegyetemen, s a Társaság rá egy évre alakult. Első munkahelye, a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet (VÁTI) mutatja a települések iránti érdeklődését (s megerősíti a később, 1976-ban elvégzett városépítési- városgazdasági szakmérnöki és az urbanisztikai továbbképzésen, a Vidpr-féle programon való részvétel). A MUT-ba való belépésének időpontját nem ismerem, vélelmezem, hogy ez hamarosan megtörtént egyrészt a kor közgondolkodása, másrészt az ő habitusa miatt: igazi közösségi ember volt. Ezt mutatja az Építéstudományi Egyesület Településrendezési Szakosztályában való aktivitása (egy időben ő annak vezetője), a főépítészek közötti tevékenysége, és egyéb elköteleződései. A Társaság 1985-ben megújított tagsága alapján összeállított „Egyéni tagok névsora” már tartalmazza nevét.[1]

A korai belépést és részvételének intenzitását, értékét bizonyítja, hogy az elsők között, az első átadáskor kapta meg a Magyar Urbanisztikáért Emlékérmet 1996-ban, az indoklás szerint: „az urbanisztika szervezése, koordinálása és népszerűsítése érdekében kifejtett szakmai és közéleti tevékenységéért”.[2]

Másik elismerése, amit a Társaságtól kapott, is igen jól jellemzi Klári létét, valóját: ez a 2011-ben elnyert Barna Gábor Emlékérem. Az emlékérem névadóját Füle Lajos a Városépítés folyóiratban így jellemezte: „A kovász ember”. Meggyőződésem, hogy Kláriról is elmondható ez, ő is „kovász ember” volt. (Talán nem véletlen, hogy Füle Lajos, a református presbiter felismerte pályatársában ezt az evangéliumi jellegzetességet.) Érdemes itt is idézni az indoklást: „több évtizeden át, különféle tisztségekben a Társaság érdekében kifejtett áldozatos tevékenységéért, a MUT és más szakmai szervezetek közötti közvetítő tevékenységéért”.[3]

Az állami/területi főépítészi rendszer 25+ éves jubileumi rendezvényén az Urbanisztikai Társaság és a főépítészek kapcsolatáról szóló emlékezésem egyik része, közeledve a befejezéshez, ezt tartalmazza:

„Kivel lehetne zárni ezt a rövid összeállítást, mint Zábránszkyné Pap Klárával, „a főépítészek anyjával”. Ő az, aki a legtöbbet tette és teszi a főépítészek és a Magyar Urbanisztikai Társaság kapcsolatáért és együttműködéséért. Hosszú éveken át volt az elnökség tagja, s annak ülésein, munkájában mindig kiállt „fiaiért”. Azt kell mondani, hogy rengeteg vegyértékkel rendelkezik, hisz tevékenykedik a MUT-on és a Főépítészi Kollégiumon kívül az Építéstudományi Egyesületben, a Savaria Urbanisztikai Nyári egyetem Tanácsában, s ki tudja (rajta kívül) még hol.”[4]

A szakma történetéhez tartozik, hogy a Savaria Urbanisztikai Nyári Egyetem szervezésében a Vasi Tudományos Ismeretterjesztő Egyesület partnere 1973-tól a Magyar Urbanisztikai Társaság. Az egyetem „tanácsába” a két szervezet delegál tagokat. Klárit soproni évei alatt (tehát az 1969 utáni években) Kubinszky Mihály hívja el a Savariára. Később évtizedekig ott találjuk a tanácsban, mint a MUt egyik delegáltját. Meggyesi Tamás, aki 18 éven át vezette a nyári egyetem programját, mondta: Klári hozta le a földre az ő elszállt ötleteit. Magam 2012-től tapasztalom ugyanezt. Ő volt mindig az első, aki válaszolt a levelekre, véleményezte a program terveket, rendre segített előadókat találni; sőt, amikor véleménye és tapasztalata alapján késésben voltunk a témaválasztással, a meghirdetéssel, a program kidolgozásával, akkor riadót fújt, jelzett, kezdeményezett.

Ő volt e nyarakon a főépítészi estek ötletadója, Tóth Zolival a megszervezője, hosszú évekig a szervezője, levezetője. De más „szerepeket” is vállalt, pl. a levezető moderátorét. Hogy számára mit jelentett a Savaria, arról két ízben is vallott: 2008-ban, amikor a 40 év történetéről, és 2017-ben, amikor az 50 év kapcsán született egy-egy könyv.[5]

A MUT-ban – és egyáltalán a szakmában – fontos szerepet vállalt a vidék képviseletével: mindig képviselte a területi szervezeteket, a főváros centrikus országban és szakmában a nehezebb helyzetben lévőket.

Nagy örömmel vett részt minden évben a diplomadíjak bírálatában; nagy empátiával értékelte a fiatalok munkáit. De nemcsak ekkor, hanem a Savaria tervezőtáboraiban, a tervbemutatókon.

Az is neki köszönhető, hogy elősegítette a főépítészek és az urbanisztikai társaság együttműködését. Hivatalosan Philipp Frigyes, a főépítészek akkori elnöke kereste meg a MUT-ot, hogy legyünk társszervezői az országos főépítészi konferenciáknak 2013 év elején, s megjelenjünk ott előadókként, szervezzünk külön szekciót…, de a háttérben ott állt Klári.[6]

Klárit ott találjuk a 2018 után létesült Tanácsadó testületben is, ami ékesen bizonyítja az új, megújult elnökség bizalmát is.

Egy további jellemzője a hűség volt. Amit elvállat, azt éveken át, amíg lehetséges volt, megcsinálta, elvégezte. Például hűségesen írta a különböző szakmai folyóiratokba a beszámolókat, hírüladásokat eseményekről, értekezletekről, döntésekről. Az Építésügyi szemle, a Műszaki Tervezés, a Magyar Építőipar, a Településfejlesztés, a Városépítés, a Mérnök újság, a Soproni szemle és a Falu Város régió – a MATARKA tanúsága szerint – 73 írását jelentette meg. Ezen túl az Ön Kor Kép c. periodikában is külön rovata volt, azaz publikációinak száma eléri a százat. Ez pedig nem kis teljesítmény, különösen, ha hivatali tevékenységére és számos elköteleződésére gondolunk. Rovatvezető voltát arra is használta, hogy másokat megnyerje cikkek írására, hogy helyzetbe hozzon másokat – sose irigykedve mások sikereire.

Klári! Emlékezni fogunk Rád még sokáig, s emlékeztetünk is. Nyugodj békében az atyai házban!

Budapest – Szentendre, 2022. április 22.

Körmendy Imre


Az alábbiakban olvashatják Szaló Péter Zábránszkyné Pap Klára április 22-i búcsúztatóján elhangzott gondolatait. 

Egy élet a főépítészekért, így kezdeném a megemlékezésemet, amit mindenki igaznak érezne, bár nem igaz.

Mert bár van igazsága ennek a mondatnak, de erősen leszűkítő lenne. Mert Klárinak fontos volt a család. Az édesanyja különösen, aki a református lelkiség forrása, a sok megpróbáltatással együtt is a szeretet kiapadhatatlan forrása volt. Aztán a fia, akire mindig büszke volt, és unokái, akikben rengeteg gyönyörűséget talált. Amikor kicsik voltak azért, aztán mikor nagyok lettek az életrevalóságukért. Tudtunk életszakaszaik élményeiről, szokásaikról, szenvedélyeikről, mindenről az autószereléstől az udvarlókig. És ha család, akkor itt van Bula, akiben végre társra talált. Társat az otthonában, a kerékpározásban, a kertükben, a gondok megosztásában. Mindig tudtuk, hogy honnan és milyen szőlőt, vagy mustot vásároltak, hogyan forr és milyen lesz az év bora. Meg is osztották velünk, mivel valamiként mi is a családhoz tartoztunk.

Mi valamennyien!

Mi várostervezők, urbanisták, szakmagyakorlók. Mert Klári végtelen energiával rendelkezett, hatalmas szívvel, amibe családjaként fogadott be bennünket. Igen, Klári egy nagy családot teremtett! Belőlünk a városokért, a falvakért, az építészetért elkötelezett emberekből.

Klári végigjárta a szakma minden szintjét. Építészként végzett, majd városépítési szakmérnökként.17 évig tervezett a VÁTI-ban ill. Sopronban. Dolgozott a soproni városházán, majd Szentendre főépítésze lett. Ez lett a végső elköteleződés pontja, az archimédeszi pont. Dolgozott ugyan az építésügyi hatóságon, a műszaki osztályon, de Klári sorsa innentől kezdve mégis a főépítészekével fonódott össze.

Látszólag jelentett ez állandóságot, mert szakmánk osztozott az ungvári rabbi sorsában, aki öt ország állampolgára volt, miközben ki sem mozdult Ungvárról.  Klári az ÉVM-ben kezdte, majd a KÖHÉM-ben folytatta, aztán a KTM köztisztviselője lett, utána átkerültünk az FVM-be, majd a BM-be, az OLÉH-ba, hogy aztán újra a  BM-ből menjen nyugdíjba. Mindvégig a közügyeket szolgálta a közigazgatás legmagasabb szintjein.

És rátalált a feladat az állami főépítészi rendszer működtetése, aminek újjászervezésében jelentős szerepet vállalt. Hogy egy nagyszerű gárda alakult ki, az nemcsak a kiváló főépítészeknek, hanem Klárinak is köszönhető. A vidéken, távol dolgozó kollégákból összetartó csapatot szervezett. Különös tehetsége volt a kapcsolattartásra hihetetlen munkabírása mellett. Koordinációja eredményeként az államigazgatás erős pillére lett a főépítészi rendszer, de tudta, hogy ehhez találkozni, eszmét cserélni is kell, ami aztán barátokká tette őket. Az akkor kiépült erős kötelék ma is létezik, bár hiányzik Főző János, Tóth Zoli és Pataki Szabolcs, de a csapat itt van, és nem enged el!

A szakma minden jeles műhelyében ott volt. A Savaria Urbanisztikai Nyári Egyetem Elnökségében több évtizedig, a főépítészi fórumokon, a MUT elnökségében, a BME-n, a Magyar közigazgatási Intézetben. Mintegy 100 írása jelent meg szakmai folyóiratokban.

Munkáját több elismerés jelzi:

  • Magyar Urbanisztikáért érem (1996)
  • ÉTE Alpár Ignác emlékérem (1994)
  • Év főépítésze díj (2000)
  • Köz Szolgálatáért Érdemjel Ezüst fokozat (2003)
  • Pro Régió díj (2010)
  • Barna Gábor Emlékérem (2011)

Mindezek közül kiemelkedik az az életmű díj, amit az Országos Főépítészi Kollégium adományozott neki, melynek titkára volt megalakulásától 20 éven át és Elnökségének tiszteletbeli örökös tagja maradt.   ..és ezzel megcáfolom első mondatomat, Klári életére mégis elmondható, hogy egy élet a főépítészekért, ezért a nagy családért. Kis családod mellett e nagycsalád nevében búcsúzom tőled!

Isten nyugosztaljon kedves Klári!

Szaló Péter




[1] Lezárva: 1985. október 30. Megjegyzés a címlapon: A *-gal jelöltek adatlapot nem küldtek, a közölt adatok a régi nyilvántartáson alapulnak. Kiadta a Magyar Urbanisztikai Társaság. 523 tag. Pap Kláritól kaptam, amikor a MUT elnöke lettem 2012-ben.

[2] MUT 50 - A Magyar Urbanisztikai Társaság ötven éve, Írta és szerkesztette: Aczél Gábor, társszerkesztő: Zábránszkyné Pap Klára; MUT Bp. 2018. 170. lap 

[3] Uo. 173. lap

[4] Zábránszkyné Pap Klára (szerk.): Az állami/területi főépítészi rendszer 25+ év története és dokumentumai, OFK Bp. 2019. Körmendy Imre: A főépítészek és a Magyar Urbanisztikai Társaság (együttműködése), 29. lap

[5] Heckenast János: A Savaria Urbanisztikai Nyári Egyetem negyven éve, Vasi TIT Szombathely 2008. Benne: Zábránszkyné Pap Klára: Sopron – Szentendre – Főépítészi Fórumok/Hallgatóból társszervező (117-118. lap). Körmendy Imre, Szendi Zsuzsa (szerkesztők): Az 50 éves Savaria Urbanisztikai Nyári Egyetem – Emlékkönyv, Vas megyei Tudományos Ismeretterjesztő Egyesület, Szombathely, 2017. Benne: Zábránszkyné Pap Klára: Milyen barátságok szövődtek és milyen közösség épült a „Savariákon”? (63-70. lap)

[6] Nagykőrös 2013 óta minden évben ott van a MUT a főépítészi találkozókon.