< 2022.01 >
H K Sz Cs P Sz V
          1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31            
2022.02.15. 17:00

Urbanisták felsőfokon: Aczél Gábor DLA

A Magyar Urbanisztikai Társaság Budapesti és Pest megyei területi csoportja a hagyományosan minden évben megrendezésre kerülő Urbanisztikai Hónapja eseménysorozat, valamint a területi csoport saját eseménysorozatának keretében látja vendégül Aczél Gábor DLA építészmérnököt, a Magyar Urbanisztikai Társaság korábban öt cikluson keresztül tevékenykedő örökös, tiszteletbeli elnökét.
Részletek »
2022.02.22. 17:00

A Magyar Állami Operaház Eiffel Műhelyház - Magyarország legnagyobb ipari műemlékének újjászületése

A Magyar Urbanisztikai Társaság Örökséggazdálkodási Tagozata tisztelettel meghívja Önt Ács István vezető tervező, projektvezető építész, műemlékvédelmi szakmérnök „A Magyar Állami Operaház Eiffel Műhelyház - Magyarország legnagyobb ipari műemlékének újjászületése" című előadására.
Részletek »
2022.03.23. 16:00

Könyvbemutató | Kálnoki Kis Sándor: Kereszteződések

„Kereszteződések” címmel (alcím: Család és hivatás) – magán kiadásban - megjelenik Kálnoki-Kis Sándor (85) emlékirata. A szerző szakmai tevékenységét és családja történetét összefonódva, sztorizva meséli el, amint azt teszi számtalanszor, fehér asztal mellett családi, baráti, vagy szakmai körben. Kálnoki Kis Sándor kötete 2022. március 23-án a MUT társrendezésében kerül bemutatásra a Társaság székházában. A megjelenteket Salamin Géza, a Magyar Urbanisztikai Társaság elnöke köszönti. A kötet a könyvbemutató után a helyszínen is átvehető 5.000 forintos áron.
Részletek »

A német koalíciós egyezmény térbeli következményei



2021. november 24-­‐én a következő német szövetségi kormányt alkotó pártok – a szociáldemokraták (SPD), a liberálisok (FDP) és a zöldek (B 90/GR) – bemutatták koalíciós egyezményüket (a továbbiakban az idézetek a szerző fordításában az alábbi dokumentum alapján, a sorok megjelölésével: Koalitionsvertrag_2021-2025.pdf (spd.de).

A pártok sorrendjét a kommunikációban használatos színeik szerint soroltam fel, aminek alapján a médiában „közlekedési lámpa-­‐ koalíció” néven szerepelnek. Az egyezmény a politika valamennyi területét érinti, amelyek közül többnek térbeli következményei vannak. Az idézeteket nem a szerződésben elfoglalt helyük szerint választottam ki és kommentálom, hanem megkísérlem a térbeli és tárgyi logikát követni, a nagyobb területi egységektől a kisebbek, valamint a keresztmetszeti témáktól a szektorok felé.




A felhőtlen kezdést a koronavírus-­‐válság alaposan tönkretette az új koalíciónak, amely ennek ellenére nekilátott a hosszabbtávú problémákat illető munkának. A kihívásokat a 22.-­‐29. sor írja körül, egyúttal megállapítva az egyezmény fő  területeit:

„A világ az új évtized kezdetén átalakulóban van, ezért nem maradhatunk mozdulatlanul. A klímaválság életünk alapjait veszélyezeti és a szabadságot, a jólétet és a biztonságot fenyegeti. Németországnak és Európának a kiélezett globális verseny láttán újra meg kell alapoznia gazdasági erejét. A nemzetközi rendszer-­‐versenyben értékeinket demokratikus partnerekkel határozottan védelmeznünk kell. Egyúttal a digitalizáció megváltoztatja azt, hogy s mint gazdálkodunk, dolgozunk és kommunikálunk egymással. Társadalmunk idősebbé és sokszínübbé válik. A társadalmi feszültségeket a gyors változás korában is csökkenteni kell és erősíteni kell a bizalmat demokráciánk iránt.”

A társadalmi feszültségek – vagy ha úgy tetszik: az ezzel összefüggő egyenlőtlenségek – kezelése a szociáldemokraták klasszikus témája, viszont a klímaválság, ha nem is új felismerés, az újonnan kormányra került zöldek központi témája és ennek megfelelő súllyal is szerepel az egyezményben, a liberálisok pedig változatlanul a szolíd pénzügyi politikát és a digitális modernizációt helyezik előtérbe.

„A klímavédelmi törvényt még 2022-­‐ben következtesen tovább fogjuk fejleszteni és azonnali klímavédelmi programot indítunk útnak valamennyi törvénnyel, rendelettel és intézkedéssel. A klímavédelmet keresztmetszeti feladattá emeljük, amennyiben a felelős tárca törvényjavaslatait azoknak klímahatása és a nemzeti klímacélokkal való összeférhetősége szempontjából felülvizsgálja és indokolja (klímavizsgálat). Ehhez valamennyi szektornak hozzá kell járulnia: a közlekedésnek, építés-­‐ és lakásügynek, áramtermelésnek, iparnak és mezőgazdaságnak.” (1773.-­‐1781.  sor)

A klímavédelem mint a fenti idézetben meghatározott prioritás érdekében szorgalmazott átállás a megújuló forrásokból származó energiákra – a dekarbonizáció, mióta az atomenergiából Németország a 2011. évi fukusimai katasztrófa hatása alatt fokozatosan kiszáll – különösen erős hatást fog gyakorolni a területfejlesztésre és -­‐

rendezésre, legalábbis, ha a koalíció akarata érvényesül: „A szárazföldi szélenergia nyerésére az ország területének két százalékát szükséges kijelölni. A területi cél közelebbi kialakítása az Építésügyi törvénykönyvben történik.” (1834.-­‐1835. sor) Németország területe 357.386 qkm, tehát ennek 2 %-­‐a csaknem 7150 qkm, vagyis egy akkora terület, mint Schleswig-­‐Holstein tartománynak nagyjából a fele, avagy Berlin területének majdnem pontosan a nyolcszorosa – már ez a két összehasonlító adat jelzi a kihívás nagyságrendjét. 2030-­‐ban a szerződés szerint 680-­‐750 TWh bruttó áramszükséglettel kell számolni, amelynek 80 %-­‐a a cél szerint megújuló forrásból kell hogy származzon (1797.-­‐1798. sor). Piacgazdasági eszközként a koalíció az EU emisszió-­‐kereskedelmének erősítését szorgalmazza (1892.-­‐1893. sor, ez a liberálisok keze nyoma), ugyanakkor – mivel szemlátomást maga a koalíció sem bízik a „megújulók” állandó hozzáférhetőségében és megbízhatóságában – átmeneti időre „modern gázerőmüvek építését” szorgalmazzák (1894. sor), lehetőleg eddigi más erőmüvek meglévő telephelyein (1901. sor).

A mindehhez szükséges jogi eszközök felsorolása az egyezmény „Tervezés és engedélyezés gyorsítása” címe alatt kissé közhelyszerüen hangzik:

„Németország gyors modernizálásának gyors közigazgatási, tervezési és engedélyezési eljárások alkotják központi előfeltételét. Ezért a kormány első évében minden szükséges döntést meg kell hozni és keresztül kell vinni ahhoz, hogy a magán és állami beruházásokat gyorsan, hatékonyan és célszerüen meg lehessen valósítani. Célunk, hogy az eljárások időtartamát legalább megfelezzük. (...) Jogbiztonságon és bizalmon alapuló tervezési kultúrát akarunk Németországban megvalósítani. Valamennyi állami szerv egyszerüsítse és javítsa a közigazgatási eljárást úgy, hogy bírósági eljárásokra lehetőleg ne kerüljön sor. Ki fogjuk használni az alkotmányos és az uniós jog lehetőségeit.” (281.-­‐290. sor)

A közigazgatás modernizálása, a célszerü digitalizáció, az eljárások gyorsítása helyes célkitüzés – a kérdés „mindössze” az, hogy sikerülni fog-­‐e? Úgy tünik, az új koalíció saját maga sem hisz igazán ebben, mert a 298.-­‐299. sorban ez a cél szerepel: „A tervezési jog ügyeinek kezelésére megteremtjük a szövetségi közigazgatási bíróságon felállítandó további szenátusok” (bírói testületek, a szerző) „felállításának előfeltételeit.” A koronavírus-­‐válság első tetőpontján már 2020-­‐ban a törvényhozás sok eljárási lépést digitálisan is megengedett, ezt a koalíció most folytatja és kiegészíti „különösen a polgárok intenzívebb bevonásának” szándékával (308.-­‐309. sor). Az egyezmény szövege  itt úgy tesz, mintha Németországban nem lenne olyan tervezési kultúra, ami ezt lehetővé tenné, holott éppen az – óvatosan kifejezve – nagyon is fejlett, sőt túlfejlett és véget nem érő participáció gyakran környezeti szempontból is fontos beruházások blokádjához vezet. Kíváncsiak lehetünk viszont arra, hogy „be akarjuk vezetni a kizárás uniós jog szempontjából megengedhető formáját” (314. sor) – ez azért fontos, mert az EU-­‐jog itt komoly eljárási nehézségeket támaszt és a legtöbb esetben tervezési eljárásokban határidők lejárta után is lehetővé teszi környezeti kifogások utólagos benyújtását, ami a jogbiztonság súlyos károsodásához vezet. Az EU-­‐jog mindmáig nem tisztázta a klímavédelem és a veszélyeztetett állat-­‐ és növényfajok védelmének egymáshoz való viszonyát, ezért a koalíció a közérdeket vasutak és legmagasabb feszültségü vezetékek engedélyezésénél eleve adottként kívánja kezelni a klímavédelem javára (359.-­‐364. sor). Az infrastrukturális nagyberuházások gyorsítása céljából a normális esetben alkalmazott (közigazgatási) tervmegállapítási eljárások helyett a koalíció törvény útján is készül terveket megállapítani (325.-­‐328. sor). A téma súlyát mutatja, hogy  hasonló

intézkedésekhez csak a 90-­‐es években a Németország fizikai újraegyesítéséhez szükséges nagyberuházásoknál nyúltak. A szerződés az alábbi vasúti projekteket emeli ki (332.-­‐337.  sor):

  • Hamm – Hannover – Berlin
  • Közép-­‐rajnai folyosó
  • Hanau – Würzburg/Fulda – Erfurt
  • München – Kiefersfelden – német-­‐osztrák határ
  • Karlsruhe – Basel
  • Hamburg – Hannover – Bréma
  • „Keleti folyosó” déli szakasza: Hof – Regensburg
  • Nürnberg – Reichenbach – német-­‐cseh határ
  • Csomópontok: Hamburg, Frankfurt, Köln, Mannheim és München

Másik fontos témaként a „SüdLink”, „SüdOstLink” és „Ultranet” néven ismert legmagasabb feszültségü átviteli vezetékeket említi a szerződés (336.-­‐338. sor). Kissé egyszerüsítve, ezek a vezetékek azért kulcsfontosságúak, mert észak-­‐déli irányban szállítják a megújuló forrásokból származó áramot a termelési területektől a fogyasztás színhelyére és nyomvonaluk rengeteg konfliktussal jár.

A „Vasúti közlekedés” címü fejezet szerint – amely a vasútfejlesztés egyértelmü prioritását mutaja a többi közlekedési eszközhöz viszonyítva – 2030-­‐ig a teherforgalmat 25 %-­‐kal és a személyforgalmat az eddiginek kétszeresére kell növelni (a gépkocsiforgalom részesedésének csökkentése mellett), az infrastruktúrát ennek megfelelően kell fejleszteni, többek között a hálózat 75 %-­‐ának villamosításával (1571.-­‐ 1582. sor), valamint iparvágányok újjáélesztésével (1588.-­‐1589. sor). „A Deutsche Bahn AG mint integrált konszern (...) köztulajdonban marad. (...) A Deutsche Bahn AG infrastrukturális egységeit (DB Netz, DB Station und Service) a konszernen belül új, közérdekü infrastrukturális ágazattá egyesítjük, amely 100 %-­‐osan a Deutsche Bahn mint összkonszern tulajdonában áll. Az infrastruktúra üzeméből származó nyereségek az új infrastrukturális ágazatnál maradnak. A vasúti közlekedési vállalatok piac-­‐ és nyereségorientáltan versenyben müködnek. A DB Infrastruktur beruházási eszközeit emelni fogjuk.” (1593.-­‐1601. sor) A koalíció a helyi közösségi közlekedés fejlesztésére is több pénzt ígér (1603.-­‐1617.  sor).

Számos mondat vonatkozik a metropolisztérségek és a vidéki térségek viszonyának egyensúlyba hozására, az egyenértékü életviszonyokra, valamint ebben az összefüggésben a volt NDK területein továbbra is fennálló egyes hátrányok kompenzációjára (4272.-­‐ 4274. sor). Sok konkrétumot a szerződés ezen része nem tartalmaz, mindössze az eddigi regionális fejlesztési programok továbbfejlesztéséről, egyszerüsítéséről és rugalmasabb alkalmazásáról van szó (4284.-­‐4288. sor). Mivel Németország az EU jelentős nettó befizetője, az uniós programok nem játszanak különösebb pénzügyi súlyú szerepet.

A „Városépítés” fejezet kiemeli az Új Lipcsei Kartát mint a cselekvés irányelvét (3073. sor) és kijelenti: „A vegyes funkciójú várost akarjuk” (3079. sor). A városépítés-­‐támogatás bevált rendszerét – amely a szövetségi kormány és a tartományok közti, évente megkötött támogatási egyezményen alapul – a koalíció „tartósan biztosítani fogja és meg fogja emelni” (3074. sor). A támogatási rendszer véletlenül pont idén 50 éves és kifejezetten „sikersztori” – nagy előnye, hogy elosztása objektív kritériumokon alapul és

kizárja a szövetségi kormány általi kézivezérlést „tetszik, nem tetszik” alapon. A koalíció „smart city tudásközpontot” akar alapítani (3078.-­‐3079. sor).

Különös súlyt akar fektetni a koalíció a belvárosok kis üzleteit veszélyeztető digitális kereskedelem hátrányainak kiegyenlítésére, a belvárosok fejlesztésére, melynek keretében jóminőségü közterületek, vonzó környezet kialakítására támogatási programokat kezdeményeznek (859.-­‐866.  sor).

Az új kormány támogatni fogja az önkormányzatokat a klímaváltozással összefüggő időjárási szélsőségek következményeinek megelőzésénél és kezelésénél, a klímaváltozáshoz szükéges adaptációnál (3095.-­‐3099. sor) – a kisebb folyókon történt nyári hirtelen áradás számos halottal Rheinland-­‐Pfalz és Nordrhein-­‐Westfalen tartományok egyes részeiben tragikus aktualitással bizonyította, hogy erre milyen nagy szükség van. A célok közé tartozik a mezőgazdasági területek eddig meglehetősen gátlástalan, beépítésre és közlekedésre való igénybevételének visszaszorítása is (3101. sor). Ez ugyanakkor egy megoldatlan célkonfliktust is jelez: eddig az Építésügyi törvénykönyv (Baugesetzbuch) 13b. §-­‐a alapján lakásépítési célokra a környezeti hatások különösebben beható vizsgálata nélkül igénybe lehetett venni közvetlenül a belterülethez kapcsolódva 10.000 qm beépíthető alapterületig külterületi telkeket – ezt a szabályt az új koalíció törölni akarja, anélkül, hogy az intézkedés lakásépítési kövtkezményeiről nyilatkozna (3102. sor).

Ezzel elérkeztünk a szerződés „Építés-­‐ és lakásügy” címü fejezetéhez. Szintén csaknem közhelyszerüen a szerződés így nyilatkozik: „Az építést és lakhatást a jövőben megfizethető, klímasemleges, fenntartható, akadályszegény, innovatív és eleven közterületekkel ellátott formában akarjuk kialakítani.” (2921.-­‐2922. sor) Ennél jóval konkrétabb: „Célunk évi 400.000 új lakás építése, ebből 100.000 köztámogatással épült lakás.” (2925.-­‐2926. sor) Lakáspolitikai eszközökként a szerződés többek közt a közhasznú (nonprofit) bérlakásépítést, adótámogatást és beruházási segélyeket említ (2931. sor). Kissé ködös az a kitétel, miszerint az új támogatott lakásépítés „egészítse ki a gazdaságosság elvei alapján a meglévő lakásgazdaságot, anélkül, hogy azt hátrányba hozná” (2933.-­‐2934. sor). Ennek háttere valószínüleg az, hogy – liberális kezdeményezésre – a koalíció szem előtt tartja a „nem profi”, egy-­‐két bérházat fenntartó háztulajdonosok érdekeit, akik a bérlakáspiac kínálatának számottevő részét adják. A német lakáspiac a metropolisz-­‐térségekben jelenleg valóban elvesztette egyensúlyát és súlyos hiányokat mutat (Berlinben egyébként nemcsak a magas kereslet, hanem a városi kormányzat hibái miatt is), de a különféle tulajdoni formák (önkormányzati bérlakások, lakásszövetkezetek, ingatlanvállalatok és nem profi tulajdonosok által üzemeltetett bérlakások, saját használatú családi házak és öröklakások) sokszínüsége jó kiindulási pontot nyújt a súlypontok óvatos eltolására a szociális lakásépítés irányába.

A koalíció „potenciálterületi nyilvántartást” akar bevezetni (ilyenek önkormányzati szinten természetesen már léteznek, 2943. sor). Városfejlesztési szempontból fontos, hogy az üzemi célokra már nem szükséges vasúti ingatlanokat a szövetségi ingatlankezelőség (Bundesanstalt für Immobilienaufgaben – BImA) fogja átvenni és ökológiai szempontokkal összeférhető városfejlesztési célokra újrahasznosítani, melynek során a BImA önállóan vehet fel kölcsönöket (2946.-­‐2950. sor). Ez utóbbi, ha úgy tetszik, költégvetési trükk a kormány hitelfelvételét korlátozó alkotmányos előírások legális kicselezésére. A barnamezők fejlesztésén kívül az új koalíció súlyt fog helyezni „az épített örökség fenntartható biztosítására” és „ökológiai szempontok alapján

tovább fogja fejleszteni a müemlékvédelmi különprogramot” (4148.-­‐4149. sor). Ennek keretében „szövetségi ipari világörökségi alapítvány” van tervbevéve (4150. sor).

Viszonylag kevés pontban található konkrét finanszírozási javaslat a dícséretes célokra, a szerződés többek között fölösleges szubvenciók eltörlését szorgalmazza részletek megfogalmazása nélkül. A szükséges pénzeszközök előteremtése főként az új, liberális pénzügyminiszer, Christian Lindner feladata lesz, akinek teljesítményére a terület-­‐ és városfejlesztés érdekében (is) kíváncsiak lehetünk. Olaf Scholz kancellár kormánya 2021. december 8-­‐án vette át hivatalát. Pozitív újdonságként könyvelhető el, hogy 1998 óta először ismét lesz önálló, a városfejlesztésért felelős minisztérium, egyelőre meg nem erősített információk szerint Bundesministerium für Wohnen, Stadtentwicklung und Bauwesen (Szövetségi Lakásügyi, Városfejlesztési és Építésügyi Minisztérium) néven. Noha pl. 2005-­‐2009 közt a terület-­‐ és városfejlesztés az akkori miniszter politikai súlya és a teljesítőképes munkatársi gárda jóvoltából komoly eredményeket ért el (lásd nemzetközi szinten a 2007. évi első Lipcsei Kartát), még akkor is a közlekedési minisztérium részeként szerepelt. Ezzel hosszú hányattatás után, amikor különféle tárcák többé-­‐kevébé mostohán kezelt függeléke volt, a városfejlesztés ismét elnyeri méltó helyét a kormányban.

Brenner János