< 2021.04 >
H K Sz Cs P Sz V
      1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30    

A területi és várostervezés európai trendjei a huszonegyedik században



Salamin Géza, a MUT elnökének kutatásait összegző tanulmánya elérhető a Századvég folyóirat városokkal foglalkozó tematikus számában.




 




A tervezés változó formái az új governance korában: A területi és várostervezés 21. századi európai átalakulási trendjei

Salamin Géza cikke elérhető az alábbi linken a lapszám 57-99. oldalain: https://issuu.com/szazadveg/docs/sz_zadv_g_1_web_issu

Két év kihagyás után újra indult a Századvég folyóirat, amely interdiszciplináris szemléletben, több tudományterület oldaláról jár körbe egy-egy tematikát. A megújult lap elsőként a városok témakörével jelentkezett, amelyben Salamin Géza a területi és várostervezés átalakuló formáinak európai trendjeit foglalja össze a széleskörű európai szakirodalom feldolgozásra és empirikus felmérésre kiterjedő kutatása alapján

Az átalakulás egyik kiemelten érvényesülő irányvonala a tervezésben részt vevők körének bővülése, a másik a tér és a tervezés átértelmezése, megújítása. A szerző áttekintést ad a területi és várostervezés alapfogalmairól, közös európai fogalmi keretéről, 20. századi intézményesüléséről, az európaizálódásról, a posztmodern átalakulásról, a governance és az új terek megjelenésének trendjeiről. A várostervezés a múlt század közepéig főleg műszaki-technikai feladatnak számított, és részben esztétikai kérdésekre is reflektált. A század második felében a kontinens nyugati felén a gazdasági és a társadalmi vonatkozások felértékelődtek, és a tervezés mindinkább társadalomtudományi-társadalomföldrajzi megalapozottságú, önálló diszciplínává (is) kezdett válni. Az 1990-es évektől ebbe épül be és válik az egyik domináns paradigmájává a vállalatirányításból ismert stratégiai tervezés. Az európaizálódás az uniós közösségi politikák, normák és értékek tagállami hatásait s az európai országok együttműködését foglalja magába, amely a területi tervezés és stratégiaalkotás terén is jelentős szerepet kap. A posztmodern szemlélet a valóságértelmezések sokszínűségét és a diskurzusok fontosságát hangsúlyozza, amit leginkább a kollaboratív és kommunikatív tervezés testesít meg. A posztmodern megváltoztatta és relativizálta a tér értelmezését és a tervezés dimenzióit is. A governance, mint kormányzáselmélet az állam, a piaci szereplők és a civil szféra együttműködését tartja kívánatosnak a tervezés folyamatában. A horizontális és vertikális koordinációt egyidejűleg igénylő eljárásokban a tervező szakmai főszereplőből a bevont aktorokat moderáló, tudásukat integráló, forgatókönyveket kidolgozó, koordináló szereplővé alakul. Az új terek megközelítésben a territoriális kompetenciákat és kötöttségeket a képlékeny határokkal rendelkező viszonyítási (relációs) terek koncepciója oldja, melynek eredményeként a tervezés hagyományos gyakorlata kiegészül informális vagy félig formalizált tevékenységekkel. Salamin tanulmánya a tervezés régi és új formáinak összehasonlításával zárul. A szerző szerint a tervezés motivációi összetettebbek, terei puhábbak és képlékenyek lettek. A tervezés tárgya kiterjed a társadalmi-gazdasági viszonyok átalakítására, sőt a szereplők térspecifikus magatartásának befolyásolási szándékára is. A város, a térség fejlődését közvetlenül alakító outputokat jelentő eszköz korábban maga a terv volt, manapság viszont a szabályozási eszközök mellett (helyett) előtérbe kerültek a térbeli fejlődést alakító koordinációs folyamatok, a monitoring, az értékelés, a célorientált elemzés és olyan puha eszközök, mint az együttműködés, a közös jövőkép, az együttes tudás és szándékok.

(Gallai Sándor, a kötet szerkesztőjének összefoglalója alapján)