< 2021.04 >
H K Sz Cs P Sz V
      1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30    

Zöldfelületek és versenyképesség - Hogyan térül meg a fákba fektetett pénz?



Budapesten az egy főre jutó biológiailag aktív zöldfelület közel 150 négyzetmétert tesz ki. Ezzel szemben a rekreációs célú, szabadidős tevékenyég végzésére alkalmas összefüggő zöldterület, park mindössze 5 m2/ fő. A számokból is látszik, amit az elmúlt egy évben megtapasztaltunk: a Budapest és környékén elhelyezkedő parkok nagy része alul használt (Népliget, Vérmező), másik része pedig túlhasznált, gondoljunk csak például a Margit-szigetre, vagy a Normafára. A Corvinus egyetem kutatásában azt vizsgáltuk, milyen lehetőségei vannak Budapest zöldfelületeinek és a környéken található népszerű kirándulóhelyek fejlesztésének. Hogyan függ össze a jó minőségű, pihenésre alkalmas zöldfelületek fejlesztése a versenyképességgel?




 

Zöldtető és kreatív ipar? Rekreációs területek és élhetőség? Elővárosi kirándulójáratok és a Dunakanyar? Ilyen, és ehhez hasonló kérdésekre keressük a választ kedd esti beszélgetésünkben. Dr. Kocsis János Balázs városszociológust, a MUT alelnökét (BCE, BME), és Farkas Sára kutatót (PADME) Szkordilisz Flóra, a MUTK ügyvezetője kérdezi.

Zöldfelületek és versenyképesség

2020 március 16-án a Magyar Urbanisztikai Társaság soron következő online eseményen beszélgetett Dr. Kocsis János Balázs városszociológus, MUT-alelnök (BCE, BME), és Farkas Sára kutató (PADME) a zöldfelületekről, azok versenyképességben és városban betöltött szerepéről. A beszélgetést Szkordilisz Flóra építészmérnök, a Magyar Urbanisztikai Társaság ügyvezetője moderálta.

Az elmúlt időszakban, a jelenlegi koronavírus-járvány során is tapasztalhattuk a zöldfelületek jelentőségének markáns növekedését; láthatjuk a hatalmas tömeget többek között a Margit-szigeten, melyet az utóbbi időszakban néhány napra le is kellett zárni emiatt. Budapesten, bár az egy főre jutó biológiailag aktív zöldfelület eléri 148 négyzetmétert, ami ebből rekreációra is használható, az mindössze 5 négyzetméter/fő. Ezen adatokból arra is fény derül, hogy hatalmas a potenciál ezen zöldfelületekben, hogy rekreációs zöldfelületekké váljanak.

Ebenezer Howard szerint a várostervezésben három dolgot kell biztosítani: a benapozást, zöldfelületet, valamint a friss levegőt, ezen tételek pedig már az Atheni Chartában is megjelentek. A természetnek sokféle meghatározása lehet, a jelenlegi olvasatunkban a természet, mint nyugalmas, romantikus, szép hely jelenik meg. Ahhoz, hogy ezt igazán értékelni tudjuk, városinak kell lennünk, aki hazatérve a munkából pont erre a fajta kikapcsolódásra vágyik. Az zöldfelületek már régóta fontos szerepet játszanak az emberek szabadidejében, mely az urbanizáció előretörésével egyre fontosabb lett. Az 1900-as évek elején Budapest zöldfelületei nagyon nagy arányt tettek ki, nagyon jó minőségűek voltak. A jelenlegi zöldterületek nagyrésze egyrészt vagy alulhasznosított, használati érték nélküli, vagy kifejezetten túlhasznált, zsúfolt.  

A zöldfelületek fontossága a gazdasági világválság, a 2010-es évek után kapott még nagyobb lökést, ekkor jelentek meg a környezetvédelemmel, a zöldfelületekkel kapcsolatos mérőszámok, green city indexek, ezzel kapcsolatos komplex mutatók, melyek már a versenyképesség egyik fontos hozzávalói lettek. Ezen indexeket mind a településen lakást kereső érdeklődő, mind a településen beruházni kívánó vállalatvezető is figyeli, így ezen mérőszámoknak a városversenyben is egyre nagyobb szerepük van. Habár a természetközeliség, a környezettudatosság, a városi élhetőség egyre jobban beszivárgott mind a közvéleménybe, mind a tudományos életbe, az ezzel kapcsolatos publikációk 2013-2015 környékére elérték csúcspontjukat, és más témakörök kerültek előtérbe, mintha már nem is lenne olyan fontos ez a kérdés. Mindazonáltal ugyanez a „karrier” sok komplex mutatóról elmondható, a zöldfelületek nagy valószínűséggel a jövőben is fontos szerepet játszanak majd a városi élhetőségben.

A zöldfelületek túlzsúfoltságának megelőzése érdekében kívánatos lenne, ha a lakosság sokkal kiegyenlítettebben használná ezen tereket. Ezzel kapcsolatban az egyik legégetőbb probléma a zöldfelületek közelében lévő infrastruktúra elégtelensége: habár Budapesten számos arborétum működik, ezen létesítmények mintha mégsem szeretnék azt, hogy oda sok ember járjon, hiszen nincs, ami kiszolgálja a közönséget. Emellett fontos lenne, hogy sokkal sokszínűbb, korcsoport szerint differenciált zöldterületekkel rendelkezzünk, hiszen különböző korú, különböző testi adottságú emberek más és más helyet keresnek, melyre a sokféleség lenne az elsőszámú megoldás, mely ugyancsak versenyképességi tényező.

Budapest tele van lehetőségekkel, a város elhanyagolt részeiben is rengeteg potenciál van. A főváros számos parkként nyilvántartott zöldfelülettel rendelkezik, azonban mintha rosszul, vagy legalábbis jelentősen alulhasználnánk a város ezen részeit, ilyen például a Népliget, a Vérmező, vagy a Városmajor. Ez a külső, erdős, parkerdős területeken is jellemző, habár itt is találunk jó példát, mégpedig a 16. kerületi Naplás tavat, melyet nemrég bekötöttek a kerékpárút-hálózatba, kiépült a partján egy igen impozáns sétány büfével, a közelben pedig kilátó is épül. Nagyon érdekes, hogy a megújult tavat és környékét igen hamar felismerte, felfedezte a lakosság.

Érdemes még megemlíteni a Koppenhága kellős közepén megépült szemétégetőt is, melynek korszerű technológiája révén igen kicsi a károsanyag-kibocsátása, így nem veszélyezteti a város lakosságának egészégét, élhetőségét. Olyannyira nem veszélyezteti, hogy a tetején sípálya, az oldalán pedig falmászó-pálya létesült. Az intézmény környékén kiépültek a közösségi, gasztronómiai, rekreációs szolgáltatások is. Érdekes, hogy ez a példa épp abból az országból származik, mely a világon elsőként szeretne karbonsemlegessé válni.

A sikeres zöldfelület legfontosabb összetevője elsősorban az, hogy biztonságos legyen, valamint, hogy rendelkezzen valami egyediséggel, mely máshol nem jellemző. A harmadik tulajdonság, amelyre szükség van – melynek megvalósulásához már tájépítészre van szükség – hogy a terület annak ellenére tűnjön természetközelinek, hogy nem feltétlenül az. Hozzá kell tenni, hogy egy kisgyermekes család számára az az egyik legfontosabb, hogy az adott területen belül belátható távolságra legyen „valami”, ami érdekes, ami fontos, ami szórakoztató. Budapesten egyébként számos ilyen zöldfelület van, azonban pont ezek szenvednek – a népszerűségük végett – a legégetőbb infrastrukturális hiányosságokkal.

A zöldfelületek esetében meg kell találnunk a művi jelleg, valamint a természetközeliség közötti egyensúlyt. Budapesten komoly mozgalma van a belső udvarok zöldfelületi fejlesztésének is, melynek legtöbb esetben a házban élők a legfőbb kezdeményezői. Ezen belső udvarok jellemzően parkoló autóknak adnak helyet, ha pedig mégsem, az ott élők általában kerítéssel teszik lehetetlenné a bejutást a „kívülállók” számára. A lakosság bevonása nem újkeletű dolog, hiszen bevett praktika a városfejlesztésben; ha ezt a gyakorlatot a zöldfelületek esetében is alkalmazzuk, ha egyeztetünk, konzultálunk a leendő felhasználókkal, akkor sokkal sikeresebb, emberközelibb, kellemesebb rekreációs zöldfelületeket alkothatunk. A civil szervezetek, a lakosság bevonása hatalmas potenciállal bír, ez rengeteg új ötletet adhat a tervezőknek, önkormányzatoknak.

Az esemény végén kérdések is érkeztek a hallgatóságtól:

Mennyire determinálja a zöldfelületek kialakítását az EU-s források megléte?

Az önkormányzatok jelentős részéről tapasztalható egyfajta segélyfüggőség, sokszor az kerül megvalósításra, amelyre rendelkezésre áll támogatás. Jellemző azonban, hogy a lakossági „nyomás” hatására készül el egy zöldfelület, melynek végeredménye nyilvánvalóan sokkal hasznosabb és kellemesebb lesz, mint a lakossági igény híján készült beruházások esetében.

Önök szerint a függőleges kerteknek, zöld homlokzatoknak van létjogosultsága a magyarországi nagyvárosokban?

A zöldhomlokzatok legtöbbször csupán marketingfogások. Egy amerikai cég a saját promotálására hozott létre egy ilyet a főépületén, melyet öt éven belül el kellett távolítani, ugyanis nagyon drága volt a fenntartása. Fontos megjegyezni, hogy azon országokban, melyekben a klimatikus viszonyokból adódóan rendelkezésre áll a természetes öntözés, a zöldtetők is sokkal jobban működnek: Magyarországon ez azonban nem ilyen egyszerű, nyáron a tetőkön elhelyezett növényzet jellemzően kiég, melyet ezesetben nem a globális felmelegedés, pusztán földrajzi adottságok okoznak. Ezzel kapcsolatban kiemelendő a lokalitás fontossága, még Magyarországon belül is kifejezetten eltérő klimatikus viszonyok uralkodnak az ország különböző részeiben, így a városok sok gyakorlatot nem tudnak egy az egyben átvenni egymástól  

Miben és hogyan lehet objektíven mérni a fákba fektetett pénzt?

A különböző, városi zöldfelületekhez kapcsolódó rangsorok szemléletes indexként működnek, hiszen, ha sokat fektetünk a fákba, az előbb utóbb ezen a rangsorokon is látszódni fog. A zöldfelületek növekvő arányát jól mutatja a városi szállópor mennyisége, a zajszennyezés, valamint az ingatlanpiaci árak is. Budapesten jellemzően a zöld jellegű lakónegyedek rendelkeznek a legmagasabb ingatlanpiaci négyzetméterárakkal, különböző kutatások pedig kimutatták, hogy ezen lakónegyedek támogatják a produktívabb, magasabb hozzáadott értékű tevékenységeket, mely ugyancsak versenyképességi tényezőként működik.

Milyen tényezőkön múlik, hogy a megvalósítás után a fenntartás, üzemeltetés hosszabb távon sikeres tud maradni, és nem lesz az enyészeté az adott zöldterületi beruházás?

A projektekről sokan úgy gondolkodnak, hogy a beruházással csak addig kell foglalkozni, ameddig meg nem épül, ezután pedig elmarad a fenntartás. Ez a szemlélet szerencsére egyre kevésbé jellemző; emellett fontos leszögezni, hogy ebben ugyancsak nagy szerepe lehet a lakosságnak, hiszen adott esetben a civilek is képesek lehetnek kikényszeríteni a folyamatos karbantartást.

Tóth Bálint