< 2021.02 >
H K Sz Cs P Sz V
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28

A pandémiából tanulni - Az ARL ad hoc munkacsoportjának területfejlesztési ajánlásai



A német Akademie für Raumentwicklung in der Leibniz-Gemeinschaft (ARL - Területfejlesztési Akadémia a Leibniz-Közösségben) különféle tudományágak képviselőiből összehívott ad hoc munkacsoportja állásfoglalást fogalmazott meg a koronavírus-pandémia lehetséges térbeli következményeivel kapcsolatban. Az anyag az ARL honlapján itt található: https://shop.arl-net.de/sars-cov-2-pandemie.html. Mivel az anyag viszonylag terjedelmes, az ad hoc munkacsoportot is vezető Sabine Baumgart professzor, az ARL elnöke, és Sebastian Krätzig, a munkacsoport ügyvezetője, cikkben foglalták össze az állásfoglalás lényeges pontjait, különösen az ajánlásokat. Tagtársunk, Brenner János, részt vett az állásfoglalás megfogalmazásában és magyarra fordította a cikket, melyet csatolva a szerzők szíves beleegyezésével itt közlünk.




<A fordító által beszúrt, az értelmezést segítő megjegyzéseket dőlt betűvel és hegyes zárójellel jelöljük>

A SARS-CoV-2-pandémia felszínre hozta a puszta válságkezelés problémáit és hiányosságait és a stratégiai válságmegelőzés szükségességére mutatott rá. Olyan eseményekre, mit például a klímaváltozásra, amelyek jellegét, szerkezetét és térbeli megoszlását csak nagy bizonytalansággal lehet előre jelezni és/vagy amelyek lefolyása nagy bizonytalansággal jár, a jövőben jobban fel kell készülni. A területi tervezés központi cselekvési elvei, eszközei és eljárásai az ellenállóképesség (reziliencia), fenntarthatóság, igazságosság, az életviszonyok egyenértékűsége és olyan térbeli kockázatmegelőzés és általános érdekű szolgáltatások, amelyek az integráció és kooperáció elvén alapulnak.

A pandémiára adott válasz egyrészt láthatóvá tette a szétszabdalt hatásköröket, ugyanakkor azonban megmutatta a szövetségi állam előnyeit. Decentralizált szerkezete nagyobb rugalmasságot tesz lehetővé, pl. az egészségügyi aktorok információcseréjénél, ami kisebb sebezhetőséghez vezet. A rugalmasság ilyen tereit meg kell őrizni.

Egész nyilvánvaló lett az is, hogy mind a szakági tervezéseknek, mind az integráló területi tervezésnek (alapvetően) új helyet kell elfoglalniuk a kockázatkezelésben. Az ARL ad-hoc-munkacsoportjában a koronavírus-válság térbeli következményeinek kritikai, multidiszciplináris és integratív megközelítésével összefogtuk a területfejlesztés és -rendezés, a közegészségügyi szolgálat, a járványtan / „public health”, a gazdaság és a társadalomtudományok perspektíváit és transzdiszciplináris cselekvési ajánlásokká sűrítettük. Ezek a területfejlesztés és -rendezés különféle cselekvési szintjeire vonatkoznak.

Cselekvési ajánlások az önkormányzatoknak

A városok, települések és városnegyedek ellenállóképessége alkotja a válságkezelés és válságmegelőzés alapját. A válságmegelőzést mind a lakófunkciónál, mind a köz- és magáninfrastruktúra egész sávszélességében erősíteni kell, hogy szolidárisak, együttműködők lehessünk, valamint kölcsönösen fizikailag és pszichikailag tudjunk egymásnak segíteni. Ez elsősorban az idősebb és hátrányos helyzetű népességcsoportokra, de az ellátás, a munka és a gazdaság folyamataira is vonatkozik. A lehetséges önkormányzati cselekvési módokat következetesen felül kell vizsgálni abból a szempontból, hogy mennyire járulnak hozzá a fenntarthatóság, a klímavédelem és az ellenállóképesség céljaihoz és elveihez. Ez vonatkozik a „klasszikus” tervezési eszközökre – különösen a város- és városrész-fejlesztési koncepciókra, településszerkezeti tervekre, szabályozási tervekre, közlekedési és infrastruktúra-koncepciókra, mivel a pandémia által kiváltott térbeli igényeket messzemenően a meglévő térbeli keretben kell kielégíteni, annak háttere előtt, hogy a városrészekben, városokban és régiókban többnyire az eddiginél nem áll e célra több terület rendelkezésre.

Ellenállóképes mobilitási koncepciókhoz szükség van a közlekedési módok és azok hálózatai integrációjára, valamint a nem motorizált közlekedés erősítésére a környezetvédelmi kooperációban. Biztosítani kell a gazdasági és szállítási forgalom működését. Mind a környezet- és klímavédelem, mind a pandémia elleni harc aktív mobilitást és a közterület vonzó kialakítását (pl. utcai fák és padok) igényli. A közlekedési terület jelenlegi időleges újrafelosztását a nem motorizált közlekedés javára állandósítani kell.

A közösségi közlekedésnek ellenőrzéssel és a viselkedési szabályok betartatásával csökkentenie kell különösen a sebezhető népességcsoportok fertőzési kockázatát. Ehhez kockázatkezelési koncepciókra van szükség, melyek valamennyi mobilitási szolgáltatás rövid határidejű mozgósításán (és önkormányzati finanszírozásán) alapulnak, mint pl. taxik, bérelt járművek (buszok is), nonprofit buszok, aktorok összefogása. Meg kell vitatni mind a kínálat bővítését (többek közt a járatsűrűséget, a járművek méretét és kialakítását), mind az ezzel összefüggő jelentős beruházási és járulékos költségeket.

A települések belső fejlesztését megfelelő zöld- és szabad területekkel kell megvalósítani, szakszerű mutatók alapján. Az egyéni pandémiakezelés céljából, különösen sebezhető népességcsoportok esetén, a közterületeket nemcsak esztétikai minőségük, hanem erősebb igénybevételi használhatóságuk szempontjából kell felülvizsgálni és adott esetben az igényekhez igazítani. A közterületek hozzájárulhatnak a fizikai és pszichikai sűrűség-stressz és klímastressz csökkentéséhez és kompenzálásához. A városi zöldterületek bizonyított stressz ellen védő hatása lehetővé teszi a társadalmi együttlétet a fizikai távolság körülményei között. Mind a hálózatot alkotó zöldterületek, mind az egyéb szabad területek, mint pl. terek, járdák, barnamezők stb. elvben olyan helyek, amik előmozdítják a társadalmi kölcsönhatást és a társadalmi kohézió kifejlődését, ezért fontos a közegészségügyi szerepük (Adli / Schöndorf 2020). Ezen térbeli hálózatokba be kell kötni a társadalmi infrastruktúra fontos helyeit, mint az iskolákat, a helyi ellátás kínálatait, de a mobilitás központjait is.

Multifunkcionális (mozgás-)terek – szabad területek és utcaterek, vízvisszatartó területek is – más válsághelyzetekben is fontos funkciókat látnak el: játék- és mozgáskínálatukkal nagy, találkozóhelyként működő játszótereket egészítenek ki. Ehhez új helykijelölési és hálózati koncepciókra, valamint olyan tér- és utcakialakításra van szükség, amely legalábbis a pandémia idejére a gépjárműforgalom elől lezárt utakat a társadalmi élet rendelkezésére bocsátja.

Különleges jelentősége van az egészségügyi szempontból jelentős létesítmények az igényeknek megfelelő, lakóhelyközeli felszerelésének és szervezési formáinak (együttműködve a kórházakkal, magánrendelőkkel és hasonló egészségügyi intézményekkel), a mindennapi ellátási infrastruktúrának, valamint képzési és gondoskodó intézményeknek és mobilitási kínálatoknak. Ezen létesítményeknek szüksége van a megfelelően képzett személyzetre és digitális felszereltségre, jó elérhetőségre és hozzáférhetőségre. Ehhez tartozik a helyi keresletre hangolt kisipari és közeli ellátási kínálat is, melyek előmozdítják a vegyes területfelhasználást. Az aktív telekpolitika támogatja a vegyes területfelhasználást, melyet az ellenállóképesség erősítésére egyeztetni kell a pandémia-orientált területfelhasználás-szétválasztási igényekkel (physical distancing).

A legtágabb értelemben vett katasztrófavédelemben (tűzoltóság, műszaki segélyszolgálat, mentőszolgálat, közegészségügy stb.) a SARS-CoV-2-pandémiában szerzett tapasztalatok alapján szervezeti változtatásokra van szükség, nagyobb rugalmasságra és még gyorsabb reakcióra. A meglévő infrastrukturális felszerelést és berendezést felül kell vizsgálni, hálózatosítani kell és tovább kell fejleszteni.  Ennek térbeli hatása lehet, pl. új épületek és létesítmények formájában, melyeket a városnegyedek szintjén kell rendelkezésre bocsátani, valamint digitálisan és a közlekedésben hálózatosítani.

Továbbra is kis léptékű adatgyűjtésre van szükség, hogy sikeresen tudjuk irányítani az igényeket, deficiteket és javítási megközelítéseket. A cél a felszereltségi követelményszintek megállapítása és megvalósítása. A kis léptékű elemzéseket, koncepciókat és intézkedéseket célszerű módon olyan szervezeteknek kell elvégezniük, amelyek – mint pl. a község-, város- vagy városnegyed-menedzsment – ismerik a helyi adottságokat, aktorokat, struktúrákat, folyamatokat és mindezt együttműködésre tudják felhasználni. Különösen kritikus létesítményeknek bizonyultak az idős emberek otthonai és ápolási intézményei, melyeknél már a tervezésben figyelembe kell venni az esetleges fertőzési forgatókönyvet.

Az integrációhoz jelentős mértékben hozzájárul a településfejlesztési támogatási rendszer <eredetiben: „Städtebauförderung”, mint jogilag meghatározott fogalom>, mely ezen koncepciókat és intézkedéseket beköti a „községi ill. városi ellenállóképességbe”. Ez különösen vonatkozik a következő, újonnan meghatározott támogatási programokra: „szociális kohézió” és „eleven központok” <eredetiben: „Sozialer Zusammenhalt” és „Lebendige Zentren”, amelyek 2020-ban régebbi programok összevonásával jöttek létre>. Ezen összefüggésben a városfejlesztési magánkezdeményezések eszközét a BauGB <Baugesetzbuch – Építésügyi törvénykönyv> 171f. §-a alapján is fel lehet használni <a hivatkozott jogszabály lényegében a „Business Improvement District”-ek (BID) alapítását és működtetését teszi lehetővé>, adott esetben kombinálva a településfejlesztési támogatási egyezmény 9. cikkelye szerinti rendelkezési alapokkal <helyi civil kezdeményezések által szabadon felhasználható pénzeszközök>

Cselekvési ajánlások a régióknak

Regionális szinten támogatni kell a regionális körforgási ellátási gazdálkodást. Sajnos a területfejlesztésnek itt nincs kellő lehetősége saját tervezési céljai megvalósítására (lásd ARL 2020, 5). Olyan „stratégiai regionális tervezésre” van szükség, amely az aktorokra támaszkodik és megvalósítás-orientált, integrált regionális fejlesztési koncepciókat és ezzel összefüggő párbeszéd-folyamatokat tartalmaz és amelyet a regionális tervet kiegészítő dokumentum rögzít (lásd ARL 2020, 6; Vallée 2012). Ez intenzív és tartós, szakágakat átívelő koordinációt igényel, de önkéntes, önkormányzatok közötti kooperációt is (pl. közjogi szerződések, társulások, egyesülések formájában). Az integrált regionális fejlesztési koncepciókat a pandémia-ellenállóképesség szempontjai alapján kell felülvizsgálni és szükség esetén módosítani. Az ilyen koncepciókból származó felismeréseket integrálni lehet a (jogilag szabályozott) regionális tervekbe. Ennek egyik fontos példája a kórházak elérhetősége maximális időhatár formájában meghatározva. Mobilitás-menedzsmenttel fennálló telephelyeken redundanciát lehet teremteni a foglalkoztatottak munkahelyi ingázásánál.

A regionális tervezés lényegesen hozzá tud járulni a területszerkezet és a területfelhasználás ellenállóképességéhez, ha a térbeli kockázatmegelőzés koncepcióját módszeresen beágyazzuk a regionális tervezés területi monitoring, kockázatelemzési, mérlegelési folyamati eszközeibe (BBSR 2020). A pandémia térbeli hatásait fel kell használni a térbeli kockázatmegelőzés eszközeinek, módszereinek és eljárásainak (tovább-)fejlesztésére, valamint azok gyakorlati alkalmazására.

Az általános érdekű szolgáltatások jobb megszervezésére regionális kooperációkat lehet és kell kezdeményezni és támogatni, mert újító és rugalmas alternatívák ezen válságos időkben is javítják az ellátást. Ehhez tartoznak pl. a mozgó orvosi rendelők, közösségi nővér és rendelőasszisztens modellek, gördülő szupermarketek és bankok, valamint a digitális hálózatalkotás. Ezek hozzák az ellátást az emberekhez és támogatják az életviszonyok egyenértékűségét, valamint a kockázatmegelőzést. A helyi ill. regionális kínálatok ismerete és azok közvetítése éppen olyan fontos, mint az ennek megfelelő fizikai helyek létesítése. Ehhez (adóbevételekből) megfelelő finanszírozás, valamint célirányos támogatási programok szükségesek – pl. a településfejlesztési támogatási rendszer vagy egy új, „az életviszonyok egyenértékűségét és a regionális ellenállóképességet” célbavevő program keretében, de szükséges a helyi lakosság általi befogadás és felhasználás a válságidőkön túl is. Külön figyelembe kell venni a regionális cserekapcsolatokat, mint pl. a munka és a képzés miatti ingázókat is.

Cselekvési ajánlások a tartományoknak

Felül kell vizsgálni és adott esetben módosítani kell a már 2012-ben kifejlesztett forgatókönyveket, amelyek egy fiktív „Modi-SARS vírus által okozott pandémia” feltevésén alapultak. A különböző regionális felszereltségi szinteket és követelményeket differenciáltan kell szemlélni és a településhálózati rendszer felszereltségi szintjeinek figyelembevételével kell meghatározni. Olyan lépcsőzetes ellátási modellre van szükség, amelynek céljai az elérhetőség, a megfelelő ellátás a különböző szinteken, valamint a kínálat igényeken orientált egybefogása. Amennyiben szolgáltatók csökkentik kínálatukat, ez kihat az emberek életminőségére, különösen olyan emberekére, akik rá vannak utalva a rövid utakra (hátrányos helyzetű csoportok). Ez elsősorban a szociális infrastruktúra kínálatára, pl. az oktatási és gondoskodási intézményekre érvényes.

A területi tervezésnek fel kell vennie eszköztárába az egészségügyi kockázatmegelőzést és a szektorális politikákkal együttműködve (mint pl.  közlekedés / logisztika, orvosi ellátás) „pandémia-mestertervek” készítését kell sürgetnie. Ez túlmegy a meglévő pandémiaterveken, melyek messzemenően csak az influenzára vonatkoznak és amelyek aktualitása és használhatósága részben nem elegendő. Az önkormányzatokat fel kell készíteni arra, hogy a mesterterveket gyorsan adaptálni tudják a helyi viszonyokhoz és helyi járványvédelmi tervként tudják használni.

Felül kell vizsgálni a területrendezés koordinációs feladatát a többszintes rendszerben (lásd ROG 7. § 4. bekezdés) <ROG: Raumodnungsgesetz – (szövetségi) területrendezési törvény> annak értelmében, hogy mennyiben lehetséges eleget tenni a településhálózati koncepcióban előirányzott kórházi ellátásnak és tartalék kapacitást fenntartani (az energiaellátás biztosítását szolgáló tartalék erőművekhez hasonlóan). Ki kell dolgozni, felül kell vizsgálni a megfelelő koncepciókat és be kell illeszteni azokat a tartományi területfejlesztési tervek településhálózati koncepciójába. Amennyiben a pandémia elleni harc határlezárásokat követel meg, egyeztetési rutin eljárásokat kell kifejleszteni a határokon átnyúló gyors cselekvés érdekében (határokon átnyúló kooperáció, ROG 24. §).

A területfejlesztésnek és a szektorális politikáknak jobb egyeztetésre van szükségük és együtt kell működniük az illetékes aktorokkal a közegészségügy, a háziorvosi szolgáltatók egyesülése, a fekvő- és járóbetegellátás és a karitatív egyesületek területeiről. A különféle szolgáltatók közti hálózatépítést, beleértve a digitális és a szállítási szolgáltatásokat is, minden aktor bevonásával elő kell mozdítani. Az említett aktorokat magában foglaló, térbelien átfogó hálózat építése azért szükséges, hogy válsághelyzetben gyorsan tudjunk reagálni és megelőzni a kockázatokat. A hosszútávú kockázatmegelőzés céljából a térbeli monitoring keretében meg kell vetni a tartományok szintjén is a térben differenciált adathozzáférhetőség és adatszabványosítás alapjait.

Cselekvési ajánlások a szövetségi szintnek

Javasoljuk továbbá, hogy a területrendezési törvény (ROG) a 2. § 2. bekezdés 7. pontjában az alábbiak szerint módosuljon: „A honvédelem, a polgári védelem és az egészségvédelem térbeli igényeinek eleget kell tenni.” <Eddig az egészségvédelem nem szerepel explicit formában a törvényszövegben.> Tárcákat átívelő megközelítés szükséges ahhoz, hogy a területi tervezés integratív látószögét be tudjuk ágyazni a pandémia területfejlesztésre, a társadalom és a gazdaság sebezhetőségére gyakorolt hatásának módszeres vizsgálatába. Pandémiák különféle lefolyására forgatókönyveket kell kifejleszteni, valamint meg kell nevezni a területfejlesztésre adott esetben gyakorolt hosszútávú hatásukat és az esetleg szükséges módosításokat is.

Az egyenértékű életviszonyokat nemcsak állami célként lenne szükséges rögzíteni, hanem tekintettel a SARS-CoV-2-pandémiára a „Németország területfejlesztésének irányelvei és cselekvési stratégiái” (2016) nevű anyagba is célszerű lenne felvenni. A területfejlesztési támogatási program, a településfejlesztési támogatási programhoz hasonlóan az Alaptörvény (Grundgesetz – GG) 104b. cikkelye alapján a szövetségi kormány és a tartományok közt megkötött közigazgatási egyezmény alapján különösen a régióknak biztosítana rugalmasságot és önálló megvalósítási lehetőséget. <Ilyen területfejlesztési támogatási program országos szinten még nincs (ha itt most eltekintünk a különféle európai programoktól), de több szakmai szervezet követeli.> A területi monitoringot ki kell egészíteni a pandémiák térbeli következményeivel foglakozó kutatási programokkal.

Ajánlások az európai szintnek

A fenntartható és kiegyensúlyozott európai területfejlesztés céljainak, koncepcióinak és megvalósítási stratégiáinak tartalmaznia kell a társadalmi és térbeli igazságosság, a sebezhetőség, a térbeli struktúra, valamint a szociális és a műszaki infrastruktúra ellenállóképessége, a klímaváltozás kezelése, az egészségügy és a megelőzés szempontjait (Területi Agenda 2030, Új Lipcsei Karta 2020). Az európai térbeli monitoringban idejében és megelőző jelleggel egyeztetni, koordinálni kell a pandémiák, valamint a klímaváltozás kezelésének stratégiáit, koncepcióit és intézkedéseit és mindezt a határokon átlépő, a szubszidiaritás elvét figyelembe vevő többszintű modellprojektekben kell kifejleszteni.

Sabine Baumgart, Sebastian Krätzig

Sabine Baumgart, Prof. Dr.-Ing., SRL, ARL – Akademie für Raumentwicklug in der Leibniz-Gemeinschaft (Területfejlesztési Akadémia a Leibniz-Közösségben) (az ad hoc munkacsoport vezetője)

Sebastian Krätzig, Dr. , ARL (Területfejlesztési Akadémia a Leibniz-Közösségben) (a mnukacsoport ügyvezetője)

(Kivonat a PLANERIN folyóirat 2021. évi 2. számából, németből fordította: Brenner János)

Források

Adli, M.; Schöndorf, J. (2020): Macht uns die Stadt krank? Wirkung von Stadt­stress auf Emotionen, Verhalten und psychische Gesundheit, in: Bundesge­sundheitsblatt, Gesundheitsforschung, Gesundheitsschutz 63 (8), 979-986 ARL - Akademie für Raumentwicklung in der Leibniz-Gemeinschaft (Hg.)

(2020): Raumordnung: Anwalt für gleichwertige Lebensverhältnisse und regionale Entwicklung - eine Positionsbestimmung. Positionspapier aus der ARL 115. Hannover

BBSR - Bundesinstitut für Bau-, Stadt- und Raumforschung (Hg.) (2020): Ver­sorgendes Risikomanagement in der Regionalplanung. Handlungshilfe für die Regionalplanung. Bonn

Deutscher Bundestag (Hg.) (2013): Unterrichtung durch die Bundesregie­rung - Bericht zur Risikoanalyse im Bevölkerungsschutz 2012. Drucksache 17/12051. Berlin

Vallee, Dirk (Hg.) (2012): Strategische Regionalplanung. ARL, Forschungs­und Sitzungsberichte Bd. 237. Hannover

Az ad hoc munkacsoport tagjai

Prof. Dr. med. Mazda Adli, Fliedner Klinik Berlin & Klinik für Psy­chiatrie und Psychotherapie (CCM), Charite - Universitätsmedizin Berlin

Prof. Dr.-lng. Sabine Baumgart, ARL - Akademie für Raument­wicklung in der Leibniz-Gemeinschaft (Leitung des Ad-hoc-Ar­beitskreises)

Prof. Dr.-lng. Klaus J. Beckmann, KJB. Kam - Kommunalforschung, Beratung, Moderation und Kommunikation, Berlin

Prof. Dr. Jänos Brenner, TU Budapest, Zentrum für soziale und räumliche Studien

Prof. Dr. Gabriele Bolte, Universität Bremen, Inst. für Public Health und Pflegeforschung (IPP)

Dr. Stefan Gärtner, Westfälische Hochschule, Inst. Arbeit und Technik

Andrea Hartz, agl Hartz • Saad • Wendl - Landschafts-, Stadt- und Raumplanung, Saarbrücken

Carola Havekost, Oldenburgische Industrie- und Handelskammer, Geschäftsbereiche Handel, Dienstleistungen, Tourismus, Stadtent­wicklung I Gründung und Förderung

Prof. Dr. Dietrich Henckel, TU Berlin, Inst. für Stadt- und Regional­planung; Deutsche Gesellschaft für Zeitpolitik

Prof. Dr. Heike Köckler, Hochschule für Gesundheit Bochum, Department of Community Health

Prof. Dr. Caroline Kramer, KIT /Karlsruher Inst. für Technologie, Inst. für Geographie und Geoökologie, Humangeographie

Dr. Sebastian Krätzig, ARL - Akademie für Raumentwicklung in der Leibniz-Gemeinschaft (Geschäftsführung des Ad-hoc-Arbeits­kreises)

Dr. Gesa Matthes, Freie und Hansestadt Hamburg, Behörde für Verkehr und Mobilitätswende

Dr. Sebastian Völker, Kassenärztliche Vereinigung Westfalen-Lippe, Stabsbereich Unternehmensentwicklung

Dr. Ralf Winter, Gesundheitsamt Bochum

Impulse von: Anne Janz, Staatssekretärin im Hessischen Ministeri­um für Soziales und Integration