Építész diplomáját 2003-ban a Pécsi Tudományegyetem Műszaki karán szerzi, a doktori programban azonban már az urbanisztika felé fordul. Hazai tanulmányait megszakítva előbb 2004-ben Rotterdamban városmenedzsmentet, 2006-ban Fulbright ösztöndíjasként a Columbia egyetemen városépítészetet tanul, majd 2008-ban a Londoni egyetemen városfejlesztési mester diplomát is szerez. Doktori fokozatszerzése után hivatalosan is az Urbanisztikai tanszék oktatójává válik, de vendégoktatóként egy-egy félévre a Corvinus egyetemen és a Debreceni egyetemen is megfordul. A tanulás és tanítás inspiratív közege reményei szerint élete végéig elkíséri majd valamilyen formában.

2012-ben, az Európa Kulturális Főváros program eseményeit követő évben nevezik ki Pécs főépítészének. Életének ebben az időszakában nem csak sokrétű és gazdag tapasztalatokat szerzett a településtervezés minden eszközével és aspektusával kapcsolatban, de aktív szereplőként találkozott a demokratikus átalakulás minden urbanisztikai kihívásával és részesévé vált a rendszerváltás utáni Pécs több kitörési kísérletének.

2017-ben aztán egy olyan időszakban nevezik ki a Pécsi Tudományegyetem főépítészének, amikor az egyetem történetének legnagyobb fejlesztésére készült. Az idén lezáruló – a város éves költségvetésével összemérhető nagyságrendű – beruházási csomag, azóta Pécs elmúlt időszakának meghatározó városfejlesztési programjává vált. A fizikai térben megvalósult beruházások mellett azonban legalább ennyire fontosnak érzi az egyetem és a város viszonyának, közös jövőjének a témájában született „tudásépítményeket” is. Meggyőződése, hogy az egyetemeknek jelentős szerepe és felelőssége van a városok tudásipari fordulatában, így Pécs jövőjének alakításában is.

Hat éve tagja a MUT elnökségének, 2018 óta az egyik alelnöke. Megválasztása esetén alapvetően a MUT vidéki szervezeteinek megerősítésével, a Baranya Megyei csoport újraélesztésével szeretne foglalkozni.