Meghökkentően nagy belsőudvarok és madárcsicsergés


Belső Ferencvárosban tartottuk a MUT első urbanisztikai sétáját




Március 9-én a Ferencvárosban tartottuk a Magyar Urbanisztikai Társaság első városnéző sétáját, amelyen Kőszeghy Lea városszociológus, a MUT elnökségi tagja, és Szűcs Balázs, a kerület főépítésze kalauzolta a több mint harminc, a sétára előzőleg regisztrált résztvevőt.

A séta a Liliom utcai MUT-székház elől indult, és rögtön az első sarkon befordulva megmutatott valamit abból, mi az érdekes a főváros IX. kerületében: a Tompa Mihály utca 13. számú ház kapuján belépve máris egy jellegzetes ferencvárosi belsőudvarban találtuk magunkat. Kőhajításnyira a Nagykörút forgalmától, a tipikusan nagyvárosi környezetből kiszakadva valóságos városi oázisba jutottunk.


A Ferencváros, tudtuk meg két előadónktól, egykor ipari jellegű városrész volt, amely – nagy szerencséjére – jórészt kimaradt az 1970-es évek nagy városfejlesztési folyamataiból: itt nem taroltak le egész háztömböket, panelházakat felhúzva, megváltoztatva az évszázados városszövetet, a kerület jellege egészen a rendszerváltozásig nagyjából érintetlen maradt. A Ferencváros épületállománya gyakorlatilag teljes egészében önkormányzati tulajdonban volt az 1990-es évek elején, ami komoly lehetőséget teremtett arra, hogy a kerület megvalósíthassa ambiciózus és nagyszabású -- több hazai és nemzetközi díjjal is elismert -- területrendezési terveit.


Ennek a rendezésnek a modellje tökéletesen látható a séta első állomásának választott belsőudvarban. Szűcs Balázs röviden vázolta, hogyan zajlott a tipikus ferencvárosi rehabilitáció: az utcafrontokon nagyrészt meghagyták a régi homlokzatokat, míg ezek mögött sorra bontották le a korábbi, nem épp luxuskörülményeket biztosító épületeket, hatalmas belsőkerteket hozva létre. Az ide álmodott új, korszerű társasházakat magáncégek építették, amelyek a területért cserébe vállalták mélygarázsok létrehozását és a belsőudvarok parkosítását. Maguk a belsőkertek továbbra is önkormányzati tulajdonban vannak.

A ferencvárosi utcai frontok mögött mesevilág tárul a látogató szeme elé: tágas, zöld területek, játszóterek, befelé forduló, erkélyekkel szabdalt ingatlanok. Kívül, az utcákat járva nem is hinné az ember, mi várja odabent – és egyszerű halandóként nem is szembesülhet vele, hiszen ide csak az itt lakók juthatnak be, ami rendkívül biztonságossá teszi ezeket.


A továbbiakban a Vaskapu, Haller, Drégely, Mester és Thaly Kálmán utcákat érintő, a Ferenc téren záruló séta során megnéztünk még egy – a Mester utca 40-44. számú házból nyíló, az elsőnél is jóval kiterjedtebb – belsőkertes beépítést, és láthattuk, mit értett Kőszeghy Lea azon, amikor arról beszélt, hogy a Ferencváros Budapest egyik legdinamikusabban változó, legizgalmasabb kerülete. Amelyben máig állnak nagy, az utóbbi években funkcióváltáson átesett ipari épületek (malmok például a Soroksári úthoz közel; Szűcs Balázs mondta el, hogy az itteni malomipar a múlt századelőn a világon a második legjelentősebb volt Chicago után), de a fővárosi átlagnál nagyobb számban Bauhaus-házak is.

A gyönyörű, napfényes időben tartott sétát végig hangos madárdal kísérte: úgy láttuk, a résztvevők amellett, hogy rengeteget megtudtak erről a ma is folyamatos változásban lévő kerületről, kimondottan élvezték a sétát. Ez pedig végképp megerősít minket abban, hogy az első, hagyományteremtőnek szánt túra után a jövőben is tartsunk hasonló alkalmakat: a MUT urbanisztikai sétáiról időben tájékoztatjuk majd az érdeklődőket.

A séta útvonala ezen a térképen látható. 

A sétáról több képet a MUT Facebook-oldalán talál!